hideg ködös hajnalon
pusztaságban
döbbentem rá
mennyire szeretem a napot
egyedül a végtelen
rónaságba megéreztem
valaki mégis bandukol
velem ki vigyázza léptem
felnéztem a pirkadó égre
öröm járta át szívem
teremtőm mégsem
hagytál magamra e végtelenségbe.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
