Híres B. Ede: VÁGYOM A TÜZED

Nem fázom, csak a lelkem reszket
megbújva isten templomába

hagyom rám leheld tüzes kínjaid
hisz elhagytalak egykor
száz sóhajt sírtam
egy percbe bele
menekültem egyre messzebb
megbotlottam árkokba
mélyre kerültem
ahol már nem segítet ima
sem Isten

Nem fázom csak a lelkem reszket
nincs oltalom számomra
mégis kérlek
még egyszer vágyom tüzed
dobj rá
hadd égjek.

További bejegyzések