Vágyni a májust összes illatával
ég kékjével tiszta mosolyával
felröppenő szerelmek dalával
csilingelő dallamok
a megújuló szűzi természetben
lánykacaj felhő ölelésben
vágyni a májust
megújuló szerelemmel
réteknek kibomló virágágyán
tiszta szerelmek
kéjes sóhajai között
fogant életnek ringató reményével
gyöngy patak könnyek
folynak a vérszínű habokba
elmerülve az örök békevágyba
nyíló orgona illatba
leborulni örökre
jó anyám sírhantjára
Várni a májust az örök fájdalomban.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
