Híres B. Ede: Túlpartra vágyón

Lesem hogyan tűnik el
az éjszaka a folyón túli földeken
viszi-e magával
gyötrő kínjaim sokaságát

bontogatom avas szirmaim
izzadtságszagú fészkemen
köröttem
néma fekete madár repdes

vöröslő keleti fény pirít
tegnapról maradt kenyérszeletet
bizakodom
ma is elkerül a kínzó éhség

nem marja vén arcomat szedresre
hajnali fagyok mérge
közben sótlan
könnyeimmel telik csorbult lelkem.

További bejegyzések