Partra vetett üres palack
az vagyok én
időtlen idők óta
hánykolódva alámerülve
ám végül is
a partra vetett
a holdsugár vagy a dagály
nincs bennem üzenet
talán már lélek sem
kongó üresség
hallhatatlan visszhangja
apám óvó szavának
pár kiszáradt könnycsepp
anyám arcáról
folt beteg szívemen
siess csavarj foszló fátyladba
rejtsél kebledbe
fenn az ég vizén
már sikoltanak a végzet
gyilkos madarai
óvj meg tőlük mindentől
én bús szemű szerelmesem.