Egy májusban omlott össze
álomváram és a szerelmem,
apró kövekből,
könnyből építettem.
Parttalan vizeken
hánykolódtam éveket,
próbáltam kikötni
az értelem szigetén.
Sem bölcs, sem gazdag nem lettem,
túléltem minden fájdalmat,
temetéseken a gyászolókat sirattam,
talán így ember maradtam.