Híres B. Ede: Nem választhatsz más utat

Kimérte a sors
saját tered korlátait
mély pincéknek
hűs falai oltalmába
érlelődtek szavaid
fényre törve
útvesztőknek rejtekein
elvesztél az
erős ellenszélben
sodrásokban evickélve
parttalan medrek
sodortak egyre
kínpadra vont verseidben
csillogásod mélybe veszett
maradék
ép elméddel
minden este áldást
kértél szerelmedre.