Híres B. Ede: Ne írj skarlátbetűt

Ne írj arcomra
nincs már hely rajta
beszőtték az évek ezer barázdával
hitvány rabként tengődtem
véremmel fizettem
minden bűnömért
gyalázat sarában fetrengtem
tudatlan páriaként
vágytam egy ködös álomképre
beástam magam
a nincstelenség seregébe
koldusként sírtam a szerelmet
mindhiába hisz elvetettem
kegyetlen döntésemmel
ne írj arcomra skarlátbetűt
igaz megérdemlem
csúszva lábad előtt
könyörgöm a megbocsájtást
miközben a mindenség trónjára
lassan felemellek.