Mámorba fetrengve a fehérség
fátylában
őrjöngtünk a szerelem mámorában
izzó parázsfényben
fürösztötte testünket szűnni nem akarón
az ismeretlen kéj
elvesztünk az élvezetek bujaságában
és nem voltak esték
sem hajnalok
Úgy borulj testemre mint akkor a havon
már nem mozdulok kedves
jég maradok.
További bejegyzések
Az elnémult múlt és a kimondott szó ereje
május 4, 2026
Szerkesztőségi hírek – 2026. május 3.
május 3, 2026