Híres B. Ede: MINT AKKOR A HAVON

Mámorba fetrengve a fehérség
fátylában
őrjöngtünk a szerelem mámorában
izzó parázsfényben
fürösztötte testünket szűnni nem akarón
az ismeretlen kéj
elvesztünk az élvezetek bujaságában
és nem voltak esték
sem hajnalok
Úgy borulj testemre mint akkor a havon
már nem mozdulok kedves
jég maradok.

További bejegyzések