Télikabátom üres zsebeiben matat
a kezem,
csak egy negyedke keksz
morzsálódik a zseb sarkában.
Nem sok remény van,
ma sem lesz kiadós ebédem,
és haraphatok hozzá
fagyízű kéményfüstöt.
Az utcasarkon fiatalok
jókedvűen kacarásznak,
megemelem
kalapom, és kihullik alóla
egy régi gyűrött fénykép.
Megbámulnak csillogó szemek,
felveszem a képet,
kisimítom,
íme, lássátok szívemnek királynőjét!
Télikabátom üres zsebeiben matatnak
fiatal kezek,
varázslat történt velem,
ma lesz friss meleg ebédem.
2026-02-08