Ahogy leborultam
megérinteni a hideg testét
megrezzent egy idegszál
benne vagy bennem
tudtam nem hagyhatom ott
havas eső áztatta a földet
az út menti apró tavacskák
vékony jégréteggel takarództak
metsző decemberi szél
apró tűkkel csapkodta arcom
térdepelve sálamba
csavartam ázott kis testét
kabátom puha melegébe rejtettem
úgy vittem haza
nem tudtam él-e még szegény
kandallóm előtt a szőnyegre fektetve
aggódva néztem mozdulatlanságát
ám a meleg szoba vagy talán más
megmozdította szürke tollazatát
engedtek a dermedt lábak
mikorra kinn leszállt az éj
felérzett madaram
felszállt a fenyőfa díszes ágára
mintha mindig az lett volna otthona
Karácsony este volt.