Becsapott idő vagyok
hangtalan hazugság
hálót szőtt szavaimra
rímeket vesztett
csavargóként
hitemtől mégsem válok
nem szolga a lelkem
gerincem
nem hajol dicsőségre
toll kardom
megmarad
s küzdelmem végtelen.
Becsapott idő vagyok
hangtalan hazugság
hálót szőtt szavaimra
rímeket vesztett
csavargóként
hitemtől mégsem válok
nem szolga a lelkem
gerincem
nem hajol dicsőségre
toll kardom
megmarad
s küzdelmem végtelen.
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.