Híres B. Ede: MERTEM LENNI

mert lehajlok hozzád
kezedet csókolni
porba hullt
könnyedet
ajkammal felszívni
szerelmes szavaid
széltől megóvni
foszló lelkem
köpönyegét
lépteid elé
óvón teríteni
mert mertem lenni
imádód
földön csúszó
szolgád
vérrel óvó testőröd
ki élni halni
teérted
dicsőséggel helyt áll

szenvedő senki
mert ember
érted tudtam lenni.

További bejegyzések