Perzsel a házfalon
lefolyó
sárga napsugár
betűket ró a téli porba
kergetőző szelek
pajkossága
fűszálakon száradnak
csillogó könnyek
pattog a föld
vérrozsda kérge
borzas vadkacsák
tipegnek
kiszáradt
folyómederbe
némán suhannak
végtelen
gyászmenetben
nem lesz estében
harang
romtemploma alatt
szunnyad mozdulatlan
feltámadása
bizonytalan
barna szín estbe
bukik alant a
napkorongja
kegyetlen sírként
bújik elő a végtelen
éjszakája.