Mélyen az éjszakában
hallgatom
ahogy az ősz könnye
kopog az ablakon
nem vagy velem
de mégis hozzád simulok
hisz te őrzöd
fáradt alkonyom kínjait
ringató mesékkel
ámítod el tőlem a félelmet
mely minden nap
elborítja elmémet
Lassan véget ér
a küzdelmem
ami megmarad fájó emléknek
papírra vetett üres szavak
sosem volt történetek
így lettem én
hangtalan harangok csengése
átverselt életemmel
kiégett szerelmek költője.
Csalóka most az évszak lombszűrője, a fénysáv. Átitat mindent a lényéből áradó. Ha visszanéz, párás szemembe néz át. Az őszelő, fényétől lassan fáradó. Mindig is
Az orosz-ukrán háború előérzete Sérült idegek vetítővásznán szentjánosbogár-sziporkák tűztáncával játszik az elme. Hold helyett a helye: fekete hold kel fel, űrben az űr. Hiány a
Érkezik a főhős, lét ütötte sebei, az örökké és a nemvolt kitakarva mellén. Nem fáradt bele a hosszú várakozásba, megfutamodásaidat, visszatéréseidet hűséggel követi. Lét ütötte
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
