Híres B. Ede: Ha megöregszem kedves

Lehajolok egy virághoz,
szirmát simítom,
kecses, bársony érintése
királyi palásthoz méltó,
szívembe zárom,
illata bódító,
akár a szerelem mámora,
mint egy madárka röpte a nyári égben,
csak ámulok,
bús könnyeimet rejtem
számtalan ráncom mindegyikébe.