Patkolatlan lovak vágtáznak
a napnyugta ölébe
szikráznak a porszemek
az esti fényben
kóbor felhők vetnek ágyat
a látóhatárszélen
valahol rikolt egy madár
a zsombékok tövében
szendereg az ének
pihenni térnek a réti zenészek.
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
