Híres B. Ede: És nyílnak az ibolyák

Lángolni vajon képes-e
ily vénen a szerelem,
midőn tavaszkor
felröppennek Ámor nyilai,
s a kéklő égről
lecsorog az első szerelmi sóhaj?
Kéklő ibolyák,
megbújva a bokrok tövében,
vágytól ittas strófákat
rónak a vén poéta lelkébe.
Kicsordul a könnycsepp,
lecsorog a barázdált arcon,
halk sóhajjal párja
remegve lecsókolja.
Lángra kap a szunnyadó parázs
szíveik rejtekében.