Csak nyitok egy új lapot
vonz a fehérsége
akár egykor a szűz lányok nevetése
tiszta volt és igaz
nem volt mögötte hátsó
gondolat
kis padon ülve szorosan
töltések pattogtak
láthatatlan
kimerült ötleteim raktára
bambán bámulok a fehér lapra
észrevétlen hullanak rá
színtelen apró tintacseppek
többé már fel nem száradhatnak.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
