Kell egy kiáltás,
mi messze hangzik,
talán fel a csillagokig.
Egy szó az angyaloknak,
hideg éjjelekkor
egy kisdedet letakarjanak.
Álmát őrizzék
csodás mesékkel,
igaz lelkét szárnyaikkal fedjék.
Könnyező anyákat
fiaik sírhantjáról
az égbe felemeljék.
Kell egy kiáltás,
mitől megremeg
e rengeteg gonosz.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
