Bikanyálból szőtt sálam
lengeti az őszi szél
térdig gazban
gázolok réten át
Távolban az ég alján
mogorva felhők kottáján
furcsa dallamokat játszik
a közelgő tél égi zenekara
Meg-megroggyannak
fájó térdeim
vándorbotom szorítják
ráncos vén ujjaim
Valahol az emlékeimben
kandalló melegénél
fehér abrosz gyertyafény
egy márvány asszony felkacag.