Híres B. Ede: Árva búcsú

Elfordult tőlem a nap
szürke felhőbe takarta testét
pihenni vágyik a jó öreg
szusszan avar alatt a csend
nincstelenség illata lengedez
sikolt bennem a kérdés
hol éltem én eddig
mi volt a világ
miben hittem reménnyel telve
anyám téged vádoljalak
vagy áldjalak
hantodra borulva véres könnyekkel
áldozatok lettünk mindketten
nincs több álmunk
hozzád halok jeltelen.