(Balázs napján, édesapám emlékére)
Fojtogattak a falak
szabadba vágytam
akár egy kabátot
magamra rántottam
múltamat
szélesre tárt ajtómon
kipréseltem magam
azt hittem a szabadság mámora
karon ragad
kiáltó szelek egy marék
könnyel arcul csaptak
sikátorok
fúttak el talpam alatt
a tenger csónakért kiáltott
akár a sarki prosti
aki egy italért eped
hullámlovasok
tiszteletkört futnak
elég
ez nem az én világom
ott madár dalol
cseresznyefa ágon
hallgatom
míg a nap estbe pirul
csak még egy reggelért
minden este
imádkozom.
