Arcodat az idő nem vési
nekem az maradt
a régi mosoly
a kibuggyanó kacagás
rejtelmes fájó mosoly
elhoztam magammal
sok éven át
most megsimítom
félve mint egy kegytárgyat
mert a teremtő
ajándéka vagy
én tudom
szenvedésem megsokallta
hozzád vezette
kóbor lelkem
rád bízta mindörökre.
(az elesetteknek, a tehetségeseknek és a kortárs költőknek is) Megfeszített izmokkal iszom egy pohár vörösbort, csak mert fontos a testmozgás, fejben dől el minden, okosít
Az esőgyűjtő hordónak már csak az aljában lötyög egy kis víz. Feltöltöm a régi, alumínium kannát belőle. A hortenziabokrokkal kezdem a locsolást, mert nehéz labdafejük
Mert január végén az égből egy hókristály szemembe zuhan februárban üt fejbe a fagy és márciusban lesz zászlóbottal sántikálás majd áprilisban két szék közé ülök
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
