Hepp Béla (aLéb): Visszajár

Sárga kerámia téglákon
csetlik a, botlik a téblábom,
ej, de ti téglák, ismertek,
rajtatok élt ez a kisgyermek.

Nagy kapu zárja a csendet be
körfolyosókkal egy kis kertbe,
kétemeletnyi gyermekkor
sóhaja hallik a távolból,

pinceneszektől hűs pára
hajlik a hajdani járdára,
s föl, föl az égig vaskorlát
csalja, ki benne ma más kort lát.

Fáj, hogy az álmokat elvesztem,
ó, pedig hittem, hogy én ezt nem…
még kölyök-énem ott látom
a sárga kerámia téglákon.

További bejegyzések