Sárga kerámia téglákon
csetlik a, botlik a téblábom,
ej, de ti téglák, ismertek,
rajtatok élt ez a kisgyermek.
Nagy kapu zárja a csendet be
körfolyosókkal egy kis kertbe,
kétemeletnyi gyermekkor
sóhaja hallik a távolból,
pinceneszektől hűs pára
hajlik a hajdani járdára,
s föl, föl az égig vaskorlát
csalja, ki benne ma más kort lát.
Fáj, hogy az álmokat elvesztem,
ó, pedig hittem, hogy én ezt nem…
még kölyök-énem ott látom
a sárga kerámia téglákon.
… tudatmélysötét alakok/: formálódsz. Merengve egy láda kincsen, a nincsen. Füvek futnak vágtató lovak patái alatt. Azt hiszem, a versben havazni kezd. Ősszel lassan hullanak
Mindenekelőtt kiemeltem a fő témát, erős fénybe raktam az arcot, és ehhez az arisztokratikusan fölényes ábrázoláshoz egyszerű és semleges hátteret raktam. Később sötét és zavaros
a hajnal bóbiskol vállamon csőréről csurgó gyöngyöt ringat téged lopott meg vagy engem téged sirat-e vagy engem varjútollaira fekszem Istenét emberét káromolja kertjében teérted énértem
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
