Hepp Béla (aLéb): Te is, én is

Te is hallod, én is hallom,
kék szellőt sóhajt az alkony,
tavaszt lehel, simogat,
nyújtsd felé a karodat,

te is látod, én is látom,
felhő ül a holdvilágon,
incseleg, játszik veled,
emeld rá tekinteted,

te is sóhajts, rásóhajtok,
lágy fuvallat, hátsó ajtók
szusszannak új illatot,
beléborzongsz, itt vagyok,

megérintesz, megérintlek,
vágytam rá, és megint így lett,
észvesztő varázslatát
eltáncolja fényruhád,

te is érzed, én is érzem,
ezer fájó sebből vérzem,
a mosolygó hold alatt
eggyé fűz a pillanat.

További bejegyzések