Hepp Béla (aLéb): Simítsd a homlokom

Apró láng ott fenn minden csillag,
óriás fehér gyöngy a hold…
Anya, bennem már lassan ballag
fényük, az ősz már átkarolt,
kísér, ahogy a szűz vidéken
kard által nem járt csönd remeg,
hulló csók, fátyolszín szemérem,
forró vér… messzi istenek.
Látod, már nem a szív ural,
de itt benn sír még egy ifjú dal.