Keresés
Close this search box.

Hepp Béla (aLéb): Részegész

Majd részeg éjemben tántorogva
hittel, hogy így is, most is létezem,
tartom arcom égő záporokba
könnyű dalokba halva, részegen,

és egyre jönnek cseppre csepp szavak
dalokká folyva sorba államon,
az öntudat határa felszakad,
a vér dalol, a csorba fájdalom,

a kedv, a kín, a pőre ösztönök
fröcsögnek így, ’hleluja, esztelen,
esőt iszom, az égre fölköpök,
s nem érdekel, holnap mi lesz velem,

most van most; időtlen pillanatnyi
kereszthuzat, kifúj, beszív a nyár,
ó, mámorok, hogy tudnám visszaadni
az álmaim, s még hogyha visszajár,

mivé legyek? üresnek itt vagyok még,
de hogyha eltörsz, mit ragyognék

majd részeg éjemben tántorogva
hittel, hogy így is, most is létezem,
tüskeujjú nyári záporokba,
könnyű dalokba halva, részegen.

További bejegyzések