Már nem mégy vissza, nincs is már hova,
halomba hajt a spárgák ostora,
egymásba bújva mill’jó tűlevél
erdőt sóhajt utószor, s már nem él,
csonkodnak könnye gyanta, ráragadt
papír zizeg karácsony-árnyakat,
fekszel, mint a harcmezőn elestek,
egyhúsz vagy, s eladnak másfelesnek,
talpra állsz még, ünnep–vasba vernek,
holtodban kapsz néhány nap figyelmet,
s tűzre halni tested úgy eresztik;
szép volt idén. Bírta vízkeresztig.
Amit ígér az egyik, a másik visszavonja. Szállsz és lezuhansz. Így telik tizenhat órád. Reggelre elmúlnak sebeid. Újszülött testem, kezdj új életet! – bíztatod magad.
A görbülő idő harapja létem, alig maradt belőle mára már, de túl megannyi lázitatta vétken beállva csendesen sorára vár. Habár receptet írt reá az orvos,
két golyó egymásnak koccan, üvegszemek más-más nézettel. alufóliába csomagolják, ami felül van, felüfóliába, ami alul. belga bonbonnak álcázzák magukat, a celofán alatt lehetnek keserűek. repedezik
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
