Hepp Béla (aLéb): Lapszél

kócos hajadba túr, összeborzol
– közhelyes így, egy későesti képben –
megértőn nyikkan egy lámpakonzol,
még könyöröghetnék, de fáj a térdem,

s a jókedv is, mint ott az a macska,
a hétköznapok árnyékába olvadt,
asszociálok – a macska mocska…
már ezeket is összecsomagoltad,

az üres csend az ágyon, sarokban,
az egykor-szobádba korcsosult szerep
sem csábít vissza, talán kidobtam,
talán időben, mielőtt eltemet.

További bejegyzések