Átizzadt, gyűrött a vánkosom,
rémálmok gyötörnek reggelig;
kert alatt háromszáz fánk oson,
a kóbor zserbókat elverik,
porcukrot puffognak jártukban,
űzik a tepsiből kitépett,
lekvárok gőzétől kábultan
szédelgő buktákat, pitéket,
és akár megannyi kisgyerek,
maszatos arcukon félelem,
gurulnak rettegő islerek,
(de jó hogy ezt is csak képzelem),
s nincs vége, kegyetlen zord a tor,
vonagló bejglikkel reszketek,
beterít morzsa, és tortapor,
szánom a széttört kis kekszeket,
lisztek és élesztők bujkálnak,
a tojás héjában megzápult,
nem örül ennek az új bálnak
pékpolc, és csillogó cukrászpult,
fánkterror: kényszeres hajtóik
járnak a megkopott fák alatt,
ilyenkor ajtótól ajtóig
farsang van! – száz meg száz fánk szalad.
