Hepp Béla (aLéb): Cine-ma

Ébred a bérház. Tompa morajjal
négyemeletnyi csöndet a hajnal,
kúpcserepekről-bádogereszbe,
rácsról a gangra, lágy színe vesz be.

Kúsznak a fények, izzik a korlát,
ablakerődön büszke vitorlát
fúj fel a szél, így, háttal a napnak
új befeléknek indul az ablak.

Kúsznak a fények, hajnali, lomha
fénypocsolyában úszik a konyha,
őszi szivárványt csöppen a csapszár,
króm-mozijával messzi tavaszt vár,

tegnapi bortól csepp rubinoknak
lágy tüze gyúl föl, visszainognak
mámoridőkbe, bordalú nyár van;
báltemetés egy konyharuhában.

Kúszik a fény. Egy távoli mintát
csempemezőkre játszani hint át,
mintaszínészek állnak, a vászon
döccen a sápadt csempefugákon,

bábeli csöndben őszi meséket
zúgnak az álmos bögrevidékek.

További bejegyzések