Hepp Béla (aLéb): Alkony

Látod, a szó is elfogyott. Lenn az ég
vérszínbe hajtja foszló széleit,
csend fakad, mi lesz, ki tudja lesz-e még
új idő, lesz-e hűlt parázsra hit.

Csend fakad, pedig de szépen mondanám
összevarrt szívembe bújt kedvemet,
feslik az, kicsit talán az oldalán,
mint az ég, vagy összezúz, eltemet.

Feslik az, mi lesz, megöl vagy felröpít
tudni kellene, de fáj most a csend,
nézem a nyár trombitás virágait;
bólintsatok nekem jövőt… jelent.

További bejegyzések