Hepp Béla (aLéb): Akad, szorul

Ha megszeretnél,
nem tudsz bejönni.
Az ajtó sajnos tönkrement.
Mondhatnám úgy is,
a tok s az ajtó
többé már nem lesz komplement,
én bent ragadtam,
te kint maradtál,
és egyikünk sem juthat át,
a zár s a nyelve
hiába kattan,
marad örökre
feloldhatatlan,
ha csak nem rágjuk szét a fát.