Akácvirágok ringó fürtjei
illatukba vonják lelkemet,
hagyják a múltban békén fürdeni
emlékeim, hogy itt voltam, veled,
hogy itt jártuk a május útjait
esti séták bódult illatán,
hogy öleltelek újra, újra itt,
ezer virággal úgy lehelte rám
akácsorunk a varázsos tavaszt,
mint ha karunk a vágyó végtelent
vonná magába, újra ugyanazt
érzem, s remélem tudni mit jelent.
Akácvirágok fénylő fürtjei,
ez új tavasz, nem voltatok tanúk,
emlékeim el mégsem engedi
illatotokkal átszőve az út,
mosolyotok az ajkain remeg,
bőrét idézi érintésetek,
a lombok között szálló sóhajok
elhozzák Őt. Most egymagam vagyok.
Akácvirágok, május kincsei,
ti áradóan szép igézetek
engedjétek szívembe rejteni
illatban ringó múlt szerelmemet.
