Hepp Béla (aLéb): A nyúlandóság balladája

A múltunk; rácsok, vaksi bakság,
nők, prémek; és ha alkonyul,
várjuk, a Szentek megmutassák,
értünk is van, ki visszanyúl
szelíd kezekkel, nem vadul,
s tudjuk, a búza jobb a rozsnál
ha már a kardunk tokba rozsdál
megváltoztathatatlanul.

Ajánlás
Herceg, ha majd az asztalodnál
ezernyi fényes gyertya gyúl,
s borús dalokba andalodnál,
sorodra gondolj; házinyúl.

További bejegyzések