(tükör előtt)
csak ülök a széken
gondolkodom
nézem ahogy az idő
átrobog
arcomon barázdát hagyva
lesz-e aki megállítja
a körforgást
hogy születünk és meghalunk
hiába lázadunk
ez ellen… a sors kegyetlen
de igazságos
hisz mindegy hogy ki vagy
kinek hosszabb
kinek rövidebb
mit az élet fonala kiszab
átírhatnád sorsod
de ezalatt időt veszítesz
s talán holnap egy termesz
lakmározik belőled
ez ma érdektelen… neked
ma csak a pénz a fontos
lehetsz gazdag
vagy a ruhád foltos
a cél ugyanaz
jó lenne ha akarnál élni
s nem félni
örökké valamitől
hiába a kemény ököl ha
használni nem mered nem tudod
űzzön a sors tépázzanak szelek
akarat nélkül minden elveszett
faun sípja nem neked való
a másik életben megoldható
lesz talán a vágyad
ágyad nem csak alvásra jó
ha felkelsz reggel
felejtsd majd el
mi eddig bántott
mindig visszahúzott
tárd ki az ablakod
érezz friss illatot
a világ újra veled lesz
talán… egyszer… megérted ezt
ajánlás
herceg az élet oly rövid
mindig félni csak remélni
hogy egyszer jóra fordul
de csak az ég mordul
hit nélkül hittel rettegve élsz
s a józanész
sokszor már nem társad
ha visszatér s megtaláltad
használd
csakis a jóra
boldogság kell
elég naponta néhány óra