mit tudtál te költő barátom
amit más akkor nem tudott
megénekelve életet halált
vetítve egy szabad holnapot
harcot mit vív az elnyomott
bére talán hogy elbukik
lánc helyett inkább a kardot
fogja… szabadság benne lakik
mit tudtál te költő barátom
láng lelked vitt mindig előre
Világosnál vagy Barguzinban
fogolyként vagy csatamezőre
hullott örök álomra fejed
ifjú voltál férj s katona
költő ki csodásat alkotott
kardot fogva verset szavalva
énekelt egy szabad magyar hont
mit tudtál te költő barátom
mi ma is itt zsong a szívünkben
március idusán feltámad
szabadságvágyunk a lelkünkben
gyakran idézik verseidet
néhány sort idézni mindenki tud
múzeumlépcső és március
Pilvax ifjak forradalmi út
tőled tanul ki verset ír ma
hogyan használja jól a lantot
ne csak a saját baját írja
de ostorozzon minden latrot
mit tudtál te költő barátom
mi ma már csak történelem
fülembe cseng és ma is hallom
„Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.”
*Az idézett rész Petőfi Sándor Szabadság, szerelem! című verséből való.
