Hári Katalin Bettina: Idegen emberek ülnek a padon

Még emlékszem, hogy etted a sajtos tésztát.
Vagy amikor vártam, hogy „jó reggeltet” köszönj, pedig a „jó éjszakát” is elmaradt.
Idegen emberek ülnek a padon.
Minden ugyanolyan a környéken amúgy.
A levegő büdös, a kuka tele van, a busz késik.
A kávé még mindig zaccos a sarki kocsmában, és a WC-ben most sincsen papír.
A falon még olvasható a szerelmes versed, az ablakban megtaláltam a kedvenc öngyújtód.
Emlékszem, hogy ejted ki a nevem, ahogy az asztal alatt a bugyimban matatsz.
Csak már idegen emberek ülnek a padon.