Hajdú László: FULL EXTRA

     – Nézd, készülnek a vadlibák költözni – mondta a férfi a kormány mögül.
     – Aha – reagált az asszony, aki fel sem pillantott a mobiltelefonból.
     – Szeretem hallgatni, amikor elrepülnek este a ház fölött.
     – Mit lehet azon látni, tök sötét van olyankor – válaszolta utastársa, a képernyőre meredve.
     Már sokadszorra nézhette meg ugyanazt a videót. A monoton ismétlődő zene idegesítette a férfit, de elnyelte haragját.
     – Nemsokára az abonyi csárdához érünk, ne ebédeljünk? Ma még nem is ettünk – jegyezte meg a férj, miközben a műszerfalra rögzített telefonon babrált, hogy megtervezze a lehajtást a vendéglőhöz, ahová eltéveszthetetlen egyenes út vezetett.
     – Mennyi az idő?
     – Mindjárt három – közölte az ember a telefonra nézve. Ügyetlenül babrált, hogy előcsalogassa az óra kijelzést. – Tíz perc múlva három.
     – Négykor kezdődik a sorozatom, addigra hazaérünk?
     A férfi nem szól többet hazáig. A navigátorra nézett, ami szerint háromnegyed négyre hazaérnek. Ha nem lesz az autópályán valami gond. Mindig van valami, ha kiszámított az idejük.
     Pedig, hogy elképzelte milyen jót fog ebédelni. Márt csak az efféle útszéli csárdában adják a csontlevest forrón, cérnametélttel. Amíg azzal elbíbelődik a vendég, van idő frissen kiklopfolni a karajt, megpucolni a krumplit. Az ilyen helyeken adtak arra, hogy a burgonyát megfelelő alakúra vágják. A köményeshez cikkekre. A sült krumplihoz hasábra. A brassóihoz kockára, az uborkasalátát meg nem fokhagymázzák agyon, mint a pestiek.
     Vezetés közben a telefonon az étterem értékeléseit böngészte és hatalmasat kordult a gyomra. Egy kamion kürtje térítette vissza a világba.
     Otthon a nő egyenest a tévé elé telepedett és megbűvölve nézte a műsor előtti ajánlót.
     – Nem csinálsz valami kaját? – szólt ki a férjének.
     – Mire gondolsz? – kérdezett vissza.
     – Tegyél tálcára mindenféle finomságot és hozd be ide nekem!
     Felvágott, sajt, keménytojás, olíva bogyó. Videó csatornákon merített ihletet az adjusztáláshoz.
     – Te is eszel ugye? – kérdezte a feleség, amikor férje a kisasztalra tette az ételt.
     A férfi kiment az udvarra. Már jócskán sötét volt november végén.
     Elővette a mobiltelefonját. Megnyitott egy alkalmi párkereső oldalt. Leszűkítette a saját városára. „Minden kívánságodat teljesítem! Csak a fantáziád szabhat gátat” állt egy izgatóan vonzó, teltkarcsú nő képe felett. Elképzelte milyen lehet az arca, mert az nem volt a fotón látható. Rákattintott a „hívj most” szövegre. A telefon kicsengett. Majdnem meggondolta magát, arra gondolt, hátha nem veszik fel. A negyedik csengés után beleszóltak a telefonba.
     – Jó estét kívánok! Oké akkor szia.
     – Mit lehet?
     – És az mennyi?
     – Ötvenezer? Hatkor? Oké, ott vagyok.
     A cím nem volt messze. Bement a konyhába magához vett egy kis csomagot, amit még előző nap vásárolt a CBA-ban. Milyen jót szokott flörtölni az eladóval.
     Pontban hatkor csöngetett a megadott címen, egy panelház kaputelefonjánál. Körbenézett látják-e, hallják-e, ha el kell mondania a mikrofonba, mi járatban van. A készülékbe nem szólt bele senki, egy berregéssel nyílt a bejárat.
     Csak egy szintet kellett felmenni, az ajtó nyitva várta. Mellbe vágta a felismerés. Az kereskedő állt az ajtónyílásban, aki tegnap a párizsit szelte neki a boltban. Most meg itt áll előtte fekete kombinében, combfixben. A szőrmepapucs rontott némit az összképen.
     – Na gyere mit szeretnél? – kérdezte a nő, aki hamar úrrá lett a helyzeten. Csámcsogva beszélt, a szájában rágót forgatott.
     – Te nem tudom, mikor végzek a mostanival. Szerintem tíz perc, aztán rendbe szedem magam. Fél hétre jöhetsz – hadarta a kezében tartott telefonba, mintha a vendég ott sem lenne. A másik kezében a füstölgő cigit tartott, olyan vékonykát, amibe néha beleslukkolt.
     – Mindjárt, csak átállítom az elérhetőséget a honlapon – vetette oda.
     – Na mondd, mit szeretnél? – kérdezte és a férfi kezét mellére vonta. A kelt tésztára emlékeztette az érintés.
     – Tetszik, amit látsz?
     – Igen, nagyon csinos – nyögte amaz.
     – A franc egye meg! – csattant fel a nő.
     – Mondd gyorsan szivi, üzletbe vagyok.
     Lélegzetvételnyi szünet után sorolta: – Szaxi ötezer, szex tízezer. Csuszka masszázs nyolcezer. Komplett húszezer. Gumival. Fullextra ötven rugó. Azzal a mennybe repülsz.
     – Nem mehetnénk ki a konyhába? – kérdezte a férfi miután a nő befejezte a beszélgetést és a telefont teátrálisan az ágyra dobta.
     – Ó, te kis perverz, asztalon szeretnéd? Kötényt keressek?
     A férfi a magával hozott csomagot a prosti kezébe adta.
     – Csinálnál nekem párizsis zsemlét?