Harminchat kalászfej
lengett az ifjúság
pipacscsókos mezején,
harminchat szívben
érlelődött a bő
termést ígérő remény.
A harminchatból
hányan is maradtunk?
Huszonnyolcan, ha
jól számolom.
Korán érkezett kaszás
árnyéka leng a maroknyi
búzatáblára sütő holdon.
Ráadásul felhős volt a nyár,
és sokat esett
– egy-két szem pergett
ki valamennyi kalászból:
ennyi terméssel
népek fogynak el akárhol –,
és mostoha szelek
fújták idegen földre
a termés egy részét,
ott hajtott gyökeret.
Ősz van. Késő ősz.
Huszonnyolc szalmává érett
vén diák teng-leng ki itt, ki ott
valamelyik dércsókos mezőn;
a kaszás meg arcára húzott
kalappal szunyókál valamelyik
fa tövében, vagy szalonnázik.
Kivel találkozik legközelebb
az eltávozott nyolc?