Csak a szomorú költő vetkőzik,
másképpen hogyan láthatná magát?
A boldog divat szerint öltözik,
mástól szerzi a ruha anyagát,
sosem meztelen, pizsamája is
divat szerinti álomra szabott.
Szomorú költő nem hazug, hamis,
meztelensége élet varrta rongy
bár, jól áll neki – mint bármi, amit
egy jó alakú szép lány (vagy ifjú)
felvesz: csodálod őt, idomait –,
sebezhető és egy kicsit hiú.
De díszkötésről sosem álmodik,
kevés költőnek jut e koszorú.
Veszélyes álom: vigyáz, ódzkodik –
emiatt ő nem, sosem szomorú…
