A nappaliban háziak s vendégek
beszélgetnek, még üres tányér, pohár
az asztalon, a gyertyák még nem égnek,
valaki megjegyzi: „Finom a homár”…
„A hálóról csíptem le a receptet” –
ennyi jutott el a férfi füléig
a csukott ajtón át, nézi a kertet,
és fejében különös kérdés érik.
Mi volna inkább, ha nem volna ember?
Az a tar fa, mely megújul tavaszra,
melyet viharok, fagyok ostora ver,
s mint vágott körömre néz az avarra?
Talán halhatatlan medúza, amely
– érje bármi – testét újraépíti?
Valahol a csontok mélyén van egy hely,
mely az életet tűztől is megvédi?
Meddig számolsz, papa? Mi készen vagyunk.
Nyílik az ajtó – a szoba hunyt szeme.
És felcseng a dal: „Happy Birthday to You…”,
majd: „Örökké élj, zeng szívünk éneke…”
