Reggelente, ha zúgnak a harangok,
nem fekszem vissza, intenzíven figyelek,
kávé nélkül is felébresztenek,
csupa szem és csupa fül vagyok,
dekódolom a szálló hangokat,
amíg az első kávémat iszom…
kottázatlan csend-partitúrák –
azokból írom,
azokból kerül gépembe a mondat
vagy mondatok: remélem,
hogy szerethetőn,
nem fog átkozni olvasóm
négy fal között és háztetőn,
arcom maszk nélkül hordhatom,
ha utcájába tévedek,
itt jön ő! – ujjong – s elkéri az ingemet…