(Német mese ihletésében)
Kemény férfi volt,
kopogó fagyban, döglesztő
kánikulában egyazon ruhában
szolgálta a királyt.
Barátai az olcsó mámorban
a reménytelenség
bajnokának nevezték.
A hosszú szolgálat során
vágyai rendre csonkig
égtek, kivéve egyet:
hogy a király szemei megnyíljanak
és észrevegye vigyázban álló,
állhatatos hűségét.
Egy napon a didergő gyertyalángot
a király szemére fújta a szél,
s csodák csodája: az
észrevette a faggyal dacoló
alázatos hűséget és fagyálló ruhát
ígért neki. Meleg forgószél
támadt a katona testében,
fölemelte és magas
kőszálra helyezte.
Szakállas saskeselyű társaságában
töltötte az éjszakát.
Másnap reggel széttépett
ruhadarabokkal borított
csontvázat találtak
az arra járók, és fölötte,
a falon, fogyó lehelettel
rótt üzenetet a királynak:
Királyom, bőröm megszokta
a hideget, de az ígéret,
hogy meleg ruhát küldesz
nekem, megölt…
