Hadnagy József: Idővonat

Nagy csinnadrattával érkezett
és megállt a csillagok alatt.

Egy darabig maradt,
szikrázott fölötte, körülötte a levegő,
aztán meglódult és eltűnt ablakom
látóteréből az óév tizenkét kocsija.

A kiürült állomások üres padokon
ásító csendje telepedett a szobámra.

Elhullatott emlékek maradtak
asztalon, széken, padlón…

A sarkig tárt ablak halvány fényében
szállingózni kezdtek az új év első utasai:

a ködkabátos hajnali órák…