Hej, amikor hajó voltam,
száz vitorlám dagadt a szélben,
kedvence a hullámoknak,
olthatatlan láng vad sötétben,
megtapsoltak kikötőkben,
mikor érkeztem vagy indultam,
sokat késve vagy időben,
nagy terhek alatt félájultan –
azt hittem, sikeres vagyok,
nagy bajban legfeljebb recsegtem,
ennél többet mit várhatok?
Viharvert térképésze lettem
a Földnek. Itt a víz alatt
cápa-nagy lékkel oldalamban
ébredtem rá, hogy nem sokat
értem el, s ez cáfolhatatlan:
egyetlen deszkám többet ér,
mint egész testem életemben,
múzeumokba útlevél,
s követ: jobban képvisel engem,
mint ragyogó száz vitorlám,
amikor pályám csúcsán voltam
s nap-éj hánykódó orsóján
a föld-szálakat gömbbé fontam…
