A valóság a vízfenék,
szórja rám ezer részletét,
mikor fürdik bennem a nap –
közelebb jön, ragyog, kacag.
Mély árnyékban is látható:
sötétebb és méláztató.
Nézem, nézem, s hovatovább
látásom egyre tétovább.
Amit állítok, valóság,
vagy felszín fölött ringó ág
látomása – tűnő álom,
magam: remegő fény-szálon…