Hadnagy József: Ellentűz

Nappal bent ülök a langyos szobában –
mi mást tehetnék gyújtogató nyárban?
Mellbe vág a hő, ha kimegyek,
leégeti az ingemet.

Ablakomból fagyallal, borostyánnal együtt nézzük
a füvek halálát, korai végük.
Terjed a tűz, izzik a talaj, forr az aszfalt, félek,
a bokrok, a hárs- és juharfák is elégnek.

Cinke röppen a borostyánra,
kávézó társam, kedvem lángja –
ellentüze: tűrhetőbb a nyár, hűvösebb a reggel,
amikor ablakomra rebben…