Kong, bong, zúg, zeng
az ég kék harangja
egész éven át:
boldogságra hív –
mindenk
A boldogság templomába hív,
de kevesen kelnek útra.
Az ige: szeressétek egymást
íztelen kenyér,
csak szalmalángra futja
a karácsonyi fény-boltívek
és szilveszter
petárdacsillagai alatt.
Az új év első napján
a tüzek kialszanak.
Helyükön kigyúlnak
kis és nagy igazságok
tábortüzei.
A földi menny ostromára
gyűlnek köréjük,
ki itt, ki ott –
ahány ember, annyi kör:
tüzek
és ellentüzek…
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
